Novella 1 - A szerelem ára

Sziasztok!
Itt a várva-várt novella! Lécci írjatok kommikat, mert ez az első írományunk!
Szylunak küldjük, aki nagyon sokat segített a blog létrehozásában és a novella bétázásában! Köszi, köszi, kösziii!!! (:



Megint egy unalmas nap. A nap már egy hete állandóan süt, ami elég hihetetlen itt, Forksban. Ezért csak este láthatom Edwardot. Ma teljesen biztos, hogy eljön hozzánk, mivel ma van az egy éves évfordulónk. Egy éve kezdődött el tulajdonképpen az „életem”.

Már éppen indultam volna haza a suliból, mikor eszembe jutott, hogy nincs meg minden alapanyag a vacsihoz. Jobban mondva csak bab nincs otthon, mert chilis babbal akartam meglepni Charlie-t. Ugyanis ez a kedvencünk.

Megvettem a TESCO-ban a szokásos babot, de cikinek éreztem így beállni a pénztárhoz, ezért vettem hozzá egy „I love vampire” - os kitűzőt.
Fáradtan, de végül hazaértem. Rögtön nekiláttam a vacsora elkészítésének. Pont a babot főztem, mikor Charlie megjött.
- Te vagy az, Bella? - kérdezte. Úgy utálom, amikor ezt kérdezi. Én vagyok, ki más lehetne?!
- Szia apu! Igen, én vagyok.
- Milyen napod volt? - kérdezte a szokásosat.
- Unalmas - feleltem. – Edwardék kirándulni mentek.
- Jah, ténylég. Ha süt a nap, a Cullenek mindig elutaznak - jelentette ki.
- Chilis bab lesz vacsira, oké?
- Az nagyon jó lesz! Köszi, Bells! - mondta már vidámabban. Utálom, amikor így hív.

Miután lerakta a pisztolyát, elment a nappaliba meccset nézni. Nemsokára befejeztem a vacsora készítését, elkezdtem tálalni.

- Kész a vacsi! - hívtam Charlie-t.
Egy pillanat alatt ott volt. Tisztára olyan volt, mint egy vámpír. Hát, hasonlítunk: ha kajáról van szó, mindent.
Vacsi közben nem beszélgettünk. Miután megette, megdicsért:
- Isteni lett, Bella!
- Köszi, apu! Örülök, hogy ízlett!
- Amúgy beszéltél mostanában Jacobbal? - kérdezte. – Rég hallottam felőle.

Hát persze, még mindig reménykedik…

- Apu, megmondtam már, hogy nincs köztünk semmi! Én Edwardot szeretem! - mondtam mérgesen. Remélem, ezt hallotta, ugyanis már itt kell lennie.
Charlie ezzel mára befejezte a kérdezz-feleleket. Visszament a nappaliba tv-t nézni.

Miután végeztem a mosogatással, még beköszöntem a nappaliba Charlie-nak. Hallottam, ahogy a kommentátor kiabál:
- Ééés Troy Bolton megszerezte a győztes pontot! Így győztek a Vadmacskák!
A háttérből ez a kiáltás hallatszott:
- Ki a csapat? A Vadmacskák!! Ki a csapat, a Vadmacskák!...

Inkább rögtön elköszöntem Charlie-tól:
- Jó éjt, Charlie! Találkozunk reggel. – Na, meg persze, mikor bejössz ellenőrizni - gondoltam magamban.
- Neked is, Bells! - mondta és puszikat dobott.

Ezután elindultam az emeletre. A lépcső úgy nyikorgott, hogy azt hittem még a Cullen-házban is hallják. Nem csoda, a TESCO-ban vettük hozzá a fát.

Miután felértem, megálltam az ajtó melletti tükör előtt és végigmértem magam: elég gázos, de volt már rosszabb is. Megigazítottam a hajam és nagy mosollyal az arcomon beléptem a szobámba.
Rögtön Edwardot kerestem a szememmel, de nagy meglepetésemre NEM VOLT OTT!!! Ilyen még sosem fordult elő. Megijedtem, talán valami baj van?
Teljesen bepánikoltam. Úgy döntöttem, veszek egy forró zuhanyt nyugtatásképpen. Összeszedtem a fürdéshez való cuccomat, majd átsétáltam a fürdőszobába.

Mikor beléptem, résnyire nyitva hagytam az ajtót. Mindig így szoktam fürdeni.
Gyorsan levetkőztem és beléptem a zuhanykabinba. Megnyitottam a meleg vizet és hagytam, hogy a víz végig folyjon a testemen.
Mikor kiléptem a zuhanyból megcsapott a kinti, hideg levegő. Ebből tudtam, hogy Edward megjött. Biztos ő hagyta nyitva az ablakot. Mert, hogy én nem nyitottam ki, az tuti! Dühösnek kéne lennem, de nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok rá haragudni.

Megtörölköztem és felvettem az Alice-től kapott kék csipkés pizsamámat és rátűztem az újonnan vett kitűzőmet. Ez biztos tetszeni fog Edwardnak!
Ezután fogat mostam a kedvenc Colgate fogkrémemmel. Attól mindig fehérek lesznek a fogaim.

Eközben elkezdett fájni a hasam. Mindig ez van, ha babot eszem. És akkor egyszer csak egy bizonyos hang hagyta el a hátsó felemet: PRRR.
Jajjj, ne! Csak most ne! Bevettem egy No-Spa-t. Ez mindig hat. Gyorsan és akár tizenkét órán át. De azokat a bizonyos hangokat nem tudta eltüntetni. Mit tudtam tenni?! Kimentem a fürdőszobából és vetettem még egy utolsó pillantást a tükörre. Ez már határozottan jobb volt. De nem eléggé. Még mindig egy csövesnek nézhetek ki Edward mellett.

Egy nagy sóhaj kíséretében belépem az ajtón. Még mindig nem találtam. De itt kell lennie! Jól gondoltam, a hideg az ablakomon jött be. Odamentem, hogy becsukjam. Épp fordultam volna meg, mikor két erős kéz ragadott meg.
Reflexből sikítani készültem, de ő automatikusan a számra tapasztotta a kezét.
- Cssshh! - mondta Edward. - Csak én vagyok!
Egy csokor kék rózsával állt a kezében.
- Bocs, hogy késtem, de még el kellett ugranom a virágért.
- Azt meg hogy? - Engem a virág foglalt le igazán.
- Tojásfesték! - villantotta rám kedvenc, féloldalas mosolyát. - A te kedvedért mindent!
Majd mosolyogva letérdelt:
- Boldog egy éves évfordulót! - És átnyújtotta a virágot és egy kis fekete dobozt.
- Na nee! Ajándék? - Megmondtam neki, hogy nem kell! Ezért sem vettem neki semmit. Fintorogtam miatta, de köszönetképpen megcsókoltam. Szenvedélyesen visszacsókolt, mire én elkezdtem tolni az ágy felé. Azt hittem már csak egy méter van hátra, de tévedtem. Nagyot puffantunk az ágyon. Edward került alulra. Megfogott, maga fölé emelt és megkérdezte:
- Te is érzed ezt a szagot? - szimatolt a levegőbe.
- Milyen szagot? - Miről beszélhet…ÚRISTEN!!! EZ BELŐLEM JÖTT KI!!!
- Nem tudom mi ez - adtam a hülyét. De közben fülig pirultam. Ezt Edward is észrevette.
- Valami baj van? – kérdezte. De közben megértette. Talán még hallottam is, ahogy kattan valami az agyában. – Oh, már értem! Ne zavartasd magad, szerelmem! Én úgy szeretlek, ahogy vagy.
- Én is szeretlek! És köszönöm, hogy elfogadsz! És ne haragudj!
- Még ki sem bontottad az ajándékodat! - terelte a témát.
- Na jó, add ide!- egyeztem bele. - Elvégre évfordulónk van!

Kinyitottam a dobozt és egy gyönyörű ezüst karkötőt találtam benne. Rajta két kis állat lógott: egy oroszlán és egy bárány.
Egyszerűen nem tudtam megszólalni, annyi érzelem járta át a testem. Csak tátogtam, miközben éreztem, hogy a könnyek végigcsorognak az arcomon.
- Én… ez… gyönyörű! - nyögtem ki végül.
- Ezt én is mondhatom neked! Főleg ebben a ruhában! - kacsintott rám. - A kitűző pedig különösen tetszik!
Ezen csak mosolyogni tudtam.
Most ő kezdeményezte a nyelvháborút. Visszacsókoltam, mivel én is szeretem a vele folytatott csatákat.
Javában csókolóztunk, mikor újra megszólalt az a kellemetlen hang. Megint elpirultam és a reakcióját vártam. De ő csak nevetett rajtam. Így én is csatlakoztam hozzá.

Azt hiszem, aznap éjjel nevettem a legtöbbet. Örültem, hogy így is elfogad…